rettenetes ez az asztma cucc. tegnapelőtt éjjel és tegnap annyira fulladt, hogy se a puff, se semmi nem segített.
csak fulladt, köhögött, fulladt, köhögött, álmában is.
hogy honnan lett arcüreggyulladása rejtély (nemhogy zöld taknya, hanem semmilyen taknya nem volt), több verzió létezik. a fülgyulladása ment tovább, vagy az is csak arcüreggyguszi szövődmény volt már akkor...aztán a 2 nap kutyázás rátett még két lapáttal, na meg a 1,5 nap ovi is.)
elvileg minden ilyen betegség azonnal begyullasztja a hörgőit, nos ezt ma már tudom. nagyon beasztmázott, csak a kodein-efedrin kombó segített és segít. azért talán nem fog rászokni:-)
eddig is jól tettük, hogy egy kósza takonyra otthon tartottuk, non-stop orrot szívtunk és nem engedtük köhögve oviba (az óvónéni szerint, nem baj ha bevisszük kicsit köhögősen, mert így sosem szokja meg a gyerekek szervezete...na, ez ránk nem érvényes, és jó hogy nem ingatott meg)
mindenestre borzalmas élmény volt az a nap. nem kívánom senkinek. ő meg a kis testével hősiesen tűrte a fulladást, a nemalvást, az izomfájdalmat, lázt, vizsgálatokat. és hihetetlenül anyás lett. csak anya, anya, anya.
most meg cseppezünk, szívunk (már menekül) és újabb csepp, inhalálunk, lámpázunk, gyógyszert veszünk be, szirupot iszunk, tabit szopogatunk, cseppeket keverünk. ma mindezt selyemruhában és pillangószárnyban, a kihagyott farsangi hét tiszteletére.
én is beteg vagyok, de ha köhögök, álmában megsimogatja az arcomat. egy igazi tündérke.
2.03.2010
puffogok
néha komolyan lányanyának érzem magam.
reggel már nem látom a férjem, este meg fürdetésre esik haza. reggel én viszem a gyereket, én intézem a hivatalos ügyeket, a napi vásárlást, a pakolást, az ovis dolgokat, persze mindezt munka mellett- ha nem győzöm, nos vannak a drága nagyanyik és nagypapik (mert nekem is csak 24óra a nap). nem középvezető, nem is felső, szarul is keres és a belét is kihajtja. úgyhogy nem vígasztal még az anyagi biztonság sem:-) (igen, persze, tudom, vannak akik sokkal rosszabbul és ne panaszkodjak)
óriási kegy (a cégtől) ha apa kivesz egy napot, mert beteg a gyerek vagy orvoshoz megyünk.
lehet, hogy emancipáltabb világban élünk (legalábbis állítólag), de annak ellenére, hogy a családos férfiakat bizonyítottan szívesebben alkalmazzák van olyan munkahely, ahol azt is tolerálják, hogy ez kötelezettségekkel is jár?
a kutatások szerint szívesebben felvesznek egy családos férfit mert kiegyensúlyozottabb - de min is múlik a kiegyensúlyozottság? hát nem a cégen, mert én igazán családbarát cégről még nem hallottam...olyanról, ahol nem abban merül ki a családbarátság, hogy nem rúgnak ki nőként ha beteg a gyereked vagy épp nőként rész munkaidőben dolgozhatsz...de léteznek férfi-családbarát munkahelyek? ahol nem néznek furán, ha apa is otthon marad táppénzen? vagy épp eljön délután 4-kor néha, mert ő is egyszer elmenne a gyerekért? vagy épp szeretne részt venni egy ovis előadáson vagy szülőin?
soha nem lesz itt egyenjogúság, amíg a fejekben nincs az. amíg a családbarát, kizárólag nőbarátot jelent. és a nőbarátból is kevés van. továbbmegyek: ebben a rendszerben én tényleg csak a gyerekkel szemben/ellen építhetném a karierrem (akkor szemétkarrieristapicsa lennék)....hiszen ha én túlórázok, akkor a gyerek tényleg egyedül tvzik otthon. de nekem, nőként (hála a jó égnek) elnézik, hogy nem túlórázom,a férjemnek nem nézik el. én túlórázhatok itthon, hazaesem 6-kor és új műszak kezdődik, új arcot húzok, játszunk, vacsorázunk, fürdünk és várjuk apát. mosunk, pakolunk...
rohanok kettőnk helyett, a családért, észben tartok mindent. az, hogy mit tanulnék, jógáznék, mennék, nos az nem szempont...
ő meg nyilván úgy érzi, hogy este 8kor csak a lecseszést kapja, hisz értünk robotol. én meg szétszabdalt cselédnek érzem maga, aki koszos zoknikkal és puzzle darabokat pakol lefekvés előtt. és egyáltalán nem akarok egy következő gyereket, akit az apja alvás közben látna csak.
mikor változik ez meg???
ja, anyósom szerint ez az asszonysors. anyám szerint ő megszokta. hát, én nem akarom megszokni. és nem akarok többet veszekedni. nem akarok azon aggódni, hogy férjnek mikor milyen baja lesz a stressztől, hajtástól. egy férjet szeretnék haza, mindennap 5-kor. (meg egy takarítónőt olcsón:-))
reggel már nem látom a férjem, este meg fürdetésre esik haza. reggel én viszem a gyereket, én intézem a hivatalos ügyeket, a napi vásárlást, a pakolást, az ovis dolgokat, persze mindezt munka mellett- ha nem győzöm, nos vannak a drága nagyanyik és nagypapik (mert nekem is csak 24óra a nap). nem középvezető, nem is felső, szarul is keres és a belét is kihajtja. úgyhogy nem vígasztal még az anyagi biztonság sem:-) (igen, persze, tudom, vannak akik sokkal rosszabbul és ne panaszkodjak)
óriási kegy (a cégtől) ha apa kivesz egy napot, mert beteg a gyerek vagy orvoshoz megyünk.
lehet, hogy emancipáltabb világban élünk (legalábbis állítólag), de annak ellenére, hogy a családos férfiakat bizonyítottan szívesebben alkalmazzák van olyan munkahely, ahol azt is tolerálják, hogy ez kötelezettségekkel is jár?
a kutatások szerint szívesebben felvesznek egy családos férfit mert kiegyensúlyozottabb - de min is múlik a kiegyensúlyozottság? hát nem a cégen, mert én igazán családbarát cégről még nem hallottam...olyanról, ahol nem abban merül ki a családbarátság, hogy nem rúgnak ki nőként ha beteg a gyereked vagy épp nőként rész munkaidőben dolgozhatsz...de léteznek férfi-családbarát munkahelyek? ahol nem néznek furán, ha apa is otthon marad táppénzen? vagy épp eljön délután 4-kor néha, mert ő is egyszer elmenne a gyerekért? vagy épp szeretne részt venni egy ovis előadáson vagy szülőin?
soha nem lesz itt egyenjogúság, amíg a fejekben nincs az. amíg a családbarát, kizárólag nőbarátot jelent. és a nőbarátból is kevés van. továbbmegyek: ebben a rendszerben én tényleg csak a gyerekkel szemben/ellen építhetném a karierrem (akkor szemétkarrieristapicsa lennék)....hiszen ha én túlórázok, akkor a gyerek tényleg egyedül tvzik otthon. de nekem, nőként (hála a jó égnek) elnézik, hogy nem túlórázom,a férjemnek nem nézik el. én túlórázhatok itthon, hazaesem 6-kor és új műszak kezdődik, új arcot húzok, játszunk, vacsorázunk, fürdünk és várjuk apát. mosunk, pakolunk...
rohanok kettőnk helyett, a családért, észben tartok mindent. az, hogy mit tanulnék, jógáznék, mennék, nos az nem szempont...
ő meg nyilván úgy érzi, hogy este 8kor csak a lecseszést kapja, hisz értünk robotol. én meg szétszabdalt cselédnek érzem maga, aki koszos zoknikkal és puzzle darabokat pakol lefekvés előtt. és egyáltalán nem akarok egy következő gyereket, akit az apja alvás közben látna csak.
mikor változik ez meg???
ja, anyósom szerint ez az asszonysors. anyám szerint ő megszokta. hát, én nem akarom megszokni. és nem akarok többet veszekedni. nem akarok azon aggódni, hogy férjnek mikor milyen baja lesz a stressztől, hajtástól. egy férjet szeretnék haza, mindennap 5-kor. (meg egy takarítónőt olcsón:-))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
