asztma nameg az arcüreg

rettenetes ez az asztma cucc. tegnapelőtt éjjel és tegnap annyira fulladt, hogy se a puff, se semmi nem segített.
csak fulladt, köhögött, fulladt, köhögött, álmában is.
hogy honnan lett arcüreggyulladása rejtély (nemhogy zöld taknya, hanem semmilyen taknya nem volt), több verzió létezik. a fülgyulladása ment tovább, vagy az is csak arcüreggyguszi szövődmény volt már akkor...aztán a 2 nap kutyázás rátett még két lapáttal, na meg a 1,5 nap ovi is.)
elvileg minden ilyen betegség azonnal begyullasztja a hörgőit, nos ezt ma már tudom. nagyon beasztmázott, csak a kodein-efedrin kombó segített és segít. azért talán nem fog rászokni:-)

eddig is jól tettük, hogy egy kósza takonyra otthon tartottuk, non-stop orrot szívtunk és nem engedtük köhögve oviba (az óvónéni szerint, nem baj ha bevisszük kicsit köhögősen, mert így sosem szokja meg a gyerekek szervezete...na, ez ránk nem érvényes, és jó hogy nem ingatott meg)

mindenestre borzalmas élmény volt az a nap. nem kívánom senkinek. ő meg a kis testével hősiesen tűrte a fulladást, a nemalvást, az izomfájdalmat, lázt, vizsgálatokat. és hihetetlenül anyás lett. csak anya, anya, anya.
most meg cseppezünk, szívunk (már menekül) és újabb csepp, inhalálunk, lámpázunk, gyógyszert veszünk be, szirupot iszunk, tabit szopogatunk, cseppeket keverünk. ma mindezt selyemruhában és pillangószárnyban, a kihagyott farsangi hét tiszteletére.
én is beteg vagyok, de ha köhögök, álmában megsimogatja az arcomat. egy igazi tündérke.