back home:-(

Hazaérkeztünk a lovran, icici, ika, velence, triest túráról
Csodás volt a levegő, a kékség és a kilépés a muindennapokból
Abbáziában meghatóak a lepusztult villák, a megbújó szecesszió vagy art nouveau, és mindenhol csodásak a leanderek, a sirályok közvetlenek, a horvátok vendégszeretőek
Igenis meg tudnám szokni, hogy minden reggel a dombról nézzek a messzi tenger felé
És mennyire irigyelendők a korrektül kiépített strandok...
Velence profi biznisz, rettenetes tömeggel - nade Velence, akkor is Velence (és engem továbbra is nyomaszt)
Trieszt nagyléptékű, hihetetlen kék éggel
Megvolt tehát a nyári nyaralás, pihegés kombó, készülök a december végire. Nem akarok arra gondolni az még hány hét. nyugodt akarok maradni - és beletojni. Csak a motorcsónakázásra fogok gondolni. Más nem számít.

hogy kell ezt már megint elforgatni...

na mi is történt

Az úgy kezdődött_0, hogy mindenféle rejtett utakon megtudtam, hogy nem lehetek ott tovább ahol addig. Nem mert nem csinálom jól, hanem mert nem tudom, mondjuk mert jól csinálom, de túl jól vagy nem olyan kedvesen. A hazugság volt a legrosszabb. Nem gondolok sokat a munkakapcsolatokról, nem voltak sosem illúzióim, de mégis többet van ott az ember mint a családjával. Bizalom nélkül nem nagyon megy, még a majmoknak sem - kivéve henteseknek:-)), és rombol ha tisztelsz valakit, aztán a szemedbe hazudik.
Aztán a sors  (aki nagyon is él, és akire néha majd szeretnék hasonlítani* ezer köszönet neki) adott egy másik lehetőséget. Feladatot, jobbat  - és ezzel megbecsülést. Már tudom hogy jobbat. Amit kialakítottam otthagytam. De ez az új inkább a gyerekem. Nehéz volt, fizikailag is a napi 11 óra. Mára ez épp csak 8. Remélem így marad. Remélem nem unom meg. Remélem öregszem, lenyugszom és útjára engedem - magammal együtt. Önjáró lett és ez így jó. És elmentünk a tengerhez akkor is. Meg bográcsozós végeérhetetlen kertipartikra.

Az úgy kezdődött, hogy a tavaly őszt elvitte az ovi van megint válság. Lilcsi megbosszulta a nagyin, hogy dolgozik. Rajtunk is, mert hónapokig nem aludt ott egyszer sem...
Az úgy kezdődött_2, hogy a nemférj belekerült a tavalyi téli véres csütörtöki leszámolásba, nem szakmailag. Magyarul, szakmaiatlan ám remekül kócsingoló újfőnöke kirakatta. Akkor nem voltam érte hálás, és azóta is tüske van bennem, de van legalább egy időben hazaérő pasim, ugyanannyiért mint eddig. Mert igen, lóhere, négylevelű meg főleg ő-->állást eredményezett két teszveszakciós karos spa (imádom, sok pénzt akarok, hogy havonta mehessek!!) előtt-között-után 4 körrel. Kicsit unatkozó, kevésbé büszke (na jó eddig is csak titkon volt "büszke"), de nyugisabb. Én már-már unatkozom a Cégnél és várom mikor lesz rosszabb: mostanában nem kell túlóráznunk...fogadni kellene, mikor találják ki: sokan vagyunk:-)
Lilcsi meg egy tünemény, pláne a spicce - meg a bátorsága, ahogyan fellépett a nagyszínpadon a művházban. Apja annyira izgult, hogy remegett a kamera a kezében. A humora elképesztő - ezt nem tőlem örökölte:-) - maradt egy ferde kisujj. Na és olvasni szeretne, meg írni - persze ír is, néha fordítva. És szó sem lehet róla, hogy tovább maradjon oviban. Ok, ha nem , hát nem (én szívesen szunyálnék minden nap ott délután), csöngetés helyett.
Egyéb szociális kapcsolataim a nullához konvergálnak.
Ezzel gyorsan kell valamit csinálnom. De nem most.
Utazunk. Szar idő lesz, de nem érdekel. Végre együtt. Tenger jövünk!!
Olvasni viszont megint elképesztően király. Ulickaja még mindig: forever.

asztma nameg az arcüreg

rettenetes ez az asztma cucc. tegnapelőtt éjjel és tegnap annyira fulladt, hogy se a puff, se semmi nem segített.
csak fulladt, köhögött, fulladt, köhögött, álmában is.
hogy honnan lett arcüreggyulladása rejtély (nemhogy zöld taknya, hanem semmilyen taknya nem volt), több verzió létezik. a fülgyulladása ment tovább, vagy az is csak arcüreggyguszi szövődmény volt már akkor...aztán a 2 nap kutyázás rátett még két lapáttal, na meg a 1,5 nap ovi is.)
elvileg minden ilyen betegség azonnal begyullasztja a hörgőit, nos ezt ma már tudom. nagyon beasztmázott, csak a kodein-efedrin kombó segített és segít. azért talán nem fog rászokni:-)

eddig is jól tettük, hogy egy kósza takonyra otthon tartottuk, non-stop orrot szívtunk és nem engedtük köhögve oviba (az óvónéni szerint, nem baj ha bevisszük kicsit köhögősen, mert így sosem szokja meg a gyerekek szervezete...na, ez ránk nem érvényes, és jó hogy nem ingatott meg)

mindenestre borzalmas élmény volt az a nap. nem kívánom senkinek. ő meg a kis testével hősiesen tűrte a fulladást, a nemalvást, az izomfájdalmat, lázt, vizsgálatokat. és hihetetlenül anyás lett. csak anya, anya, anya.
most meg cseppezünk, szívunk (már menekül) és újabb csepp, inhalálunk, lámpázunk, gyógyszert veszünk be, szirupot iszunk, tabit szopogatunk, cseppeket keverünk. ma mindezt selyemruhában és pillangószárnyban, a kihagyott farsangi hét tiszteletére.
én is beteg vagyok, de ha köhögök, álmában megsimogatja az arcomat. egy igazi tündérke.

puffogok

néha komolyan lányanyának érzem magam.
reggel már nem látom a férjem, este meg fürdetésre esik haza. reggel én viszem a gyereket, én intézem a hivatalos ügyeket, a napi vásárlást, a pakolást, az ovis dolgokat, persze mindezt munka mellett- ha nem győzöm, nos vannak a drága nagyanyik és nagypapik (mert nekem is csak 24óra a nap). nem középvezető, nem is felső, szarul is keres és a belét is kihajtja. úgyhogy nem vígasztal még az anyagi biztonság sem:-) (igen, persze, tudom, vannak akik sokkal rosszabbul és ne panaszkodjak)
óriási kegy (a cégtől) ha apa kivesz egy napot, mert beteg a gyerek vagy orvoshoz megyünk.
lehet, hogy emancipáltabb világban élünk (legalábbis állítólag), de annak ellenére, hogy a családos férfiakat bizonyítottan szívesebben alkalmazzák van olyan munkahely, ahol azt is tolerálják, hogy ez kötelezettségekkel is jár?
a kutatások szerint szívesebben felvesznek egy családos férfit mert kiegyensúlyozottabb - de min is múlik a kiegyensúlyozottság? hát nem a cégen, mert én igazán családbarát cégről még nem hallottam...olyanról, ahol nem abban merül ki a családbarátság, hogy nem rúgnak ki nőként ha beteg a gyereked vagy épp nőként rész munkaidőben dolgozhatsz...de léteznek férfi-családbarát munkahelyek? ahol nem néznek furán, ha apa is otthon marad táppénzen? vagy épp eljön délután 4-kor néha, mert ő is egyszer elmenne a gyerekért? vagy épp szeretne részt venni egy ovis előadáson vagy szülőin?
soha nem lesz itt egyenjogúság, amíg a fejekben nincs az. amíg a családbarát, kizárólag nőbarátot jelent. és a nőbarátból is kevés van. továbbmegyek: ebben a rendszerben én tényleg csak a gyerekkel szemben/ellen építhetném a karierrem (akkor szemétkarrieristapicsa lennék)....hiszen ha én túlórázok, akkor a gyerek tényleg egyedül tvzik otthon. de nekem, nőként (hála a jó égnek) elnézik, hogy nem túlórázom,a férjemnek nem nézik el. én túlórázhatok itthon, hazaesem 6-kor és új műszak kezdődik, új arcot húzok, játszunk, vacsorázunk, fürdünk és várjuk apát. mosunk, pakolunk...
rohanok kettőnk helyett, a családért, észben tartok mindent. az, hogy mit tanulnék, jógáznék, mennék, nos az nem szempont...
ő meg nyilván úgy érzi, hogy este 8kor csak a lecseszést kapja, hisz értünk robotol. én meg szétszabdalt cselédnek érzem maga, aki koszos zoknikkal  és puzzle darabokat pakol lefekvés előtt. és egyáltalán nem akarok egy következő gyereket, akit az apja alvás közben látna csak.
mikor változik ez meg???
ja, anyósom szerint ez az asszonysors. anyám szerint ő megszokta. hát, én nem akarom megszokni. és nem akarok többet veszekedni. nem akarok azon aggódni, hogy férjnek mikor milyen baja lesz a stressztől, hajtástól. egy férjet szeretnék haza, mindennap 5-kor. (meg egy takarítónőt olcsón:-))

anya

...anya te mindig a szívemben vagy, amikor az oviban vagyok gondolok rád, meg apára. mindenki a szívemben van....mindezt csakúgy, memóriázás közben:-) az élet szép oldala.

január

hercegnős-pillangós-varázslókisasszonyos tüllszoknyás jelmez beszerezve, L. varázsol non-stop

bkv sztrájk miatt ovónéni úgy jár mint a villamos (vélhetőleg), gyerek otthon - nagyszülőkkel
én lerobbanva (álmomban Vágó Istvánnal játszottam és a harmadik ablakban egy reumatikus szar volt, ön megnyerte a 3.betegségét is:-)), így apám fuvaroz munkába, orvoshoz, kezelésre
sokszor elgondolkodtam rajta mi lenne velünk nélkülük - ezer hála és köszönet...

prágai út tolódik 2-3 hetet, lehet, hogy egyedül megyek. L. nagyon kiakadna szerintem, de lehet, hogy hosszútávon most jobbat tenne neki és nekem is. 2 nap nem a világ - és azt gondolom már neki sem. kérdés, hogy a rettenetesen fáradt férjet lehet és szabad e ennyire leterhelni.
úgy sajnáltam most is, édes volt, vasárnap kivitt minket a nagyszülőkhöz és gyönyörűen (tényleg!!) kitakkerolt, hisz én nem tudok most. utána eljött értünk és vettünk nekem 2 szuper akciósan is méregdrága de kényelmes gabor cipőt (bibibíííí - következmény:anyagi csőd hónap közepe előtt), L.nek jelmezt...hát, aranyéletem van..tudom:-))
pötyögök, várom arany mutterékat, apa el...én meg bekapok egy bogyót, úgyis még vagy 5-6 van erre a napra...este meg egy lézer a derekamra (star waaars)

2.

van még valaki rajtam és Nyunyin kívül, aki nem épp a másodikat várja, szülte stb.?
(vagy csak mi nem nyerünk a lottón.jee.)