nyár

Poljicán voltunk nyaralni. Nem is falu, hanem csak néhány ház... Beutalóval, mert az utolsó pillanatban valaki visszamondta. Én meg úgy döntöttem, úgysem adom el a lakást, nem fog sikerülni hát menjünk...két hét múlva már utaztunk. Nagyon olcsón kijöttünk, rengeteg kaját vittünk és főztünk (csodálatosabb kilátást étteremben sem találtunk volna mint a teraszunkon), így az anyagi része sem nyomasztott (ritka alkalom..). Az odaút hosszú és esős, ijesztő, a v isszaút rövidebb és vidámabb volt. Trogirban töltöttük a délutánokat, és a létező legfinomabb fagyit ettük. Nem történt semmi különös és ez volt a legjobb. Fürödtünk, sétáltunk és együtt voltunk a tenger mellett. Nekem ez az übernyugi kellett.
Más tészta, hogy mielőtt elutaztunk váratlanul lefoglalózták a lakást. Bejött, ahogyan szokott lenni...feldtam, nem görcsöltem és tessék. Hazajöttünk, keresgéltünk, kicsit aggódtam, hogy hova megyünk ennyi cuccal, hogyan keressünk új ovit és felveszik e......és végül teljesen máshova költöztünk, mint amire valaha is gondoltunk. Ez már egy másik sztori, de azóta is azt gondoljuk, ez így, nem véletlen és a lehető legjobb választás volt. A lakás megtalált minket és mi őt...