pulykink megint asztmatikus. tavaly február óta nem volt ilyen. sejtettem, hogy ez nem egy szimpla nátha, de elhessegettem a dolgot, mert éreztem, a család megint úgy érzi, túlparázom a dolgot.
jhéten svábhegy, pulm....egész másképp nyűgös, egész másképp beteg, szval más. atópia, második lépcső. vagy stressz. vagy allergiás asztma. fene se tudja. elhatároztam, ne parázom túl.
(anyuék nélkül most létezni sem tudnánk, zseniálisak - így nekik is köszönhető, hogy nem vagyok egy idegzsába).
az én asztmámat senki se találja, de ott van valahol. szednem kéne 2 dolgot, mindekettőtől rosszul vagyok, hát nem szedem. a drnő szerint szedjem, kedves hülyének nézett és elmagyarázta, szednem kell. miért gondolják az orvosok, hogy csak ők értik a biológiát? a másik szálon legalább már van eredmény: magas inzulin. talán karácsonyra tényleg megtudok valamit, és mindenhova időben telefonálok, megyek, erőszakoskodom.... kicsit úgy érzem, borul a rendszer, a szervezetem benyújtotta a számlát. (sajnos vele együtt a gyerekemé is).
várom a karácsonyt, túl sok a munka meg ez a para együtt.
lényeg a lényeg, még mielőtt valami durva diétára fognak,betoltam egy remekül bepácolt hermlenít, egy kis csokit és beültem egy illóolajos fürdőbe újságot olvasni. nagy kád, nagy élvezet...
hiányoznak a barátaim, akikkel együtt cigiztem.de még nem törtem meg.....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése