pogit süt

annyira jól kikapcsolt a sütés ma, hogy hihetetlen. elképesztő.
fel voltam dobódva már délután, amikor rájöttem, hogy mára ígértem L.nek, hogy sütünk. persze megint becsúszott egy majdnem egyórás túlóra. de mint tudjuk "egy óra, nem túlóra".
mindegy, hazabuszoztam, és közben valahogy feldobott, hogy meleg van, hogy nem kell sapka és könnyű kabátban szatyor nélkül jöhetek...komolyan, az élet apró örömei. aztán meg elkezdtem receptet keresni itthon és belevágtunk. nem egyszerű, a konyha mini, a pult pedig a lehető legkisebb, kisebb annál, amit bárki el tud képzelni. olvasztottunk, gyúrtunk, szaggattunk.
persze nem ismerem ezt a sütőt és nem is vagyok profi, így az első kör égett lett és nyers. a második állítólag finom - a közben hazaeső apa szerint (szerintem csak éhes...).
fél 8-kor kaptunk észbe, hogy L. még nem vacsizott, nem fürdött és fel sem hívtuk apát, merre jár. én meg kisimultam.
persze kosz mindenhol, rengeteg a mosatlan és L.még mindig nem alszik, pedig ilyenkor már bőven....
ha ezt korábban tudom, ki nem hagyom...elvesztegetett évek....de 2 órán keresztül nem feszült bennem semmi. nem köhögtem és arra sem gondoltam, miből fizetem ki jövő héten a szemüvegemet...meg egyébként bármit.
((pont a buszon agyaltam rajta - megint - hogy egy nyereséges cégnél dolgozom, mégis filléres gondjaink vannak minden hó végén. ha csak egy aksit kell cserélnünk vagy jön egy betegség, megborul a költségvetés. semmit nem teszünk félre. csekkeket tologatok. és tudom, lehet-ne rosszabb.
ennek fényében kicsit sajnálom azt a sok túrót, meg a sajtot amit belegyúrtunk.))
szóval a lényeg, mindez nem jutott eszeembe és ez jóóóó.
stílszerűen becheres pohárral szaggattunk.
meg amíg az ember szerelmes, addig minek is panaszkodik?