Pukkósék beszélgetőköröznek az oviban. Hogy mi ez? Körbeülnek, meggyújtanak egy gyertyát és valaki kiül, mond egy-két mondatot arról a dologról, amit hozott (nyilván ami fontos vagy épp tematikus). A többiek pedig feltehetik a kérdéseiket, több - kevesebb sikerrel, azzal kapcsolatban érdeklődnek, ami az előadást tartónak (mert ez az!) fontos. Az egyik óvónéni pedig jegyzetel - direkt úgy ír, ahogyan ők beszélnek. Másnap el lehet olvasni az ő saját kicsi faliújságjukon néhány mondatot belőle.
Tündéri lehet...És zseniális ötletnek tartom. Készülnek is rá rendesen, a maguk módján azt hiszem.
Dialógus, három-ötévesen. Meghallgatás, rákérdezés, kitárulkozás, kommunikáció - értelmesen, emberien...rituálisan.
Mióta pedig Pukkó beteg de már energikus vs. nem mehet közösségbe, hát igen, mi is beszélgetőkörözünk. Gyertyát gyújtunk, Anya, Apa is hoz valamit - és ma, Lili jegyzetelt. Komoly dolgok ezek kéremszépen.
(Holnap felveszem videóra...)
Készülünk a karácsonyra is - én gyerekkoromban sem készültem ennyire. Vacsorát is főzök majd, életemben először karácsonyit (menü?????); lakást díszítek - végre azt, amit elképzeltem, úgyhogy már most zenét hallgatok, karácsonyit. Gyertyázunk színezünk, éneklünk...élvezem!! És és és hétvégén - le se merem írni - k*ö*ny*v*e*s*p*o*l*c (és persze thai....:-)) legyen már péntek!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése